Mint ahogyan a címben is látszik, az oldal az az erőemeléssel, és annak napos vagy árnyékos oldalával fog foglalkozni. Az én szemszögemből. Miért? Elsőnek is saját magamért. Emlékkészítés, tapasztalatszerzés és talán egy kevésnyi fejlődés gyanánt is. Nem azért hoztam létre a blogot, hogy az észt osszam, vagy - ami manapság nagy divat lett - étrendeket/edzésterveket adjak ki. Hiszen az egy hosszú folyamat! Nem állíthatok ki saját magam egy úgynevezett "mintaétrendet", mert minden egyes emberi szervezetnek megvan a saját működése, vagyis hogy mire van szüksége.
Nekem is rengeteget kell még fejlődnöm, nem tabu, másfél éve találtam meg igazán ezt az életmódot, és hogyha nagyon szeretnék pontosítani, akkor szeptembertől kezdtem el az erőemelés egyik ágazatát, a fekvenyomást.
Heti egy edzést ütemeztem be, ami kimondottan a fekvenyomással foglalkozott. Akkor is félve mentem oda a személyi edző ismerősömhöz, aki mára már engem is felkészít a közelgő versenyemre, hogy tanítsa meg nekem az alapokat. Már azon a napon tárcsákat tettünk a rúdra, és talán akkor dőlt el bennem igazán, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Akkor jött az az tipikus áttörés, hogy "Basszus, nekem ez megy! Én ebben jól érzem magam!". Végre akkor és ott megtaláltam a saját sportágamat, hobbimat, életemet. Manapság pedig ezeken az edzéseken tudom nyújtani a legtöbbet. Igazán energetikus vagyok, még akkor is, ha egy ramaty nap után besomfordálok a terembe. Akkor is, ha az elején nulla kedvem van belekezdeni... edzés közben visszajön.
Bizonyítékként csatoltam két fekvenyomós videót. Az elsőben életem első gyakorlatait láthatjátok, melyet 24,6 kilogrammal csináltam. (Így visszanézve, bemelegítésnek is kevés:D)
(linkre kattintva meg tudjátok nézni, sajnos ez már csak az Instagram oldalamon van meg)
Mára már keményebben belekezdtem a felhúzásba és a guggolásba is. A felhúzásom mérföldköve pedig fél hónap után, heti egy edzéssel a 101,6kg volt. Amit kétszer is legyőztem...;)
Persze, amint említettem, nekem is van mit tanulnom! Van, amikor túlságosan a nyakamhoz engedem fekvenyomáskor a rudat, van, amikor nagyon hamar leengedem, vagy éppen nem engedem le eléggé. De amint a mondás is tartja: "Jó pap holtig tanul."
Igen, tudom. A "Ki vagyok?" kérdésre konkrétan nem adtam választ, viszont minden egyes bejegyzésemmel igyekezni fogok elhinteni egy-két információmorzsát magamról.
Így végére pedig még egy kis célokat említenék meg a bloggal kapcsolatban. Nagyrészt ugye azért hoztam létre, hogy magamnak dokumentáljak. Mit is? Hm.. Nemrég beneveztünk az iskolámmal életem első, diákolimpiai fekvenyomó versenyemre. (Igen, már Diákolimpián is létezik ilyen.) Amelynek időpontja már csak húsz napra van, azaz február 17-én kerül megrendezésre. Ezzel a nappal kezdve szeretnék létrehozni egy húszrészes sorozatot, mely minden napomat bemutatja egyenesen a versenyig. Ez segít egy kicsit betekinteni az egész felkészülésbe, a diétámba, mert a korcsoporton kívül ugyanúgy van itt is súlycsoport.
Szeretnék segítő szándékkal minden nap hozni nektek receptet, vagy esetleg egy-két kajaötletet, melyek egyszerűen és okosan beilleszthetőek bármilyen diétába.
Azt hiszem, talán így mára ennyit terveztem. Ne feledjétek, hogy:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése